Nem nagyon jutottam hozzá, hogy folytassam a vízre tételt követő események leírását, mert sokat dolgoztam, illetve múlt hétvégén kirándultam egyet Horvátországba, a gyönyörű időben kellett pár napig egy kis tengeri levegőt szívni.
De most itt a folytatás: Vízre tétel után motorral indultunk el, mert semmi szél nem volt. Szépen vitte a kis Yamaha a hajót. Később gps-szel lemértem, hogy kb 5 km/h sebességgel haladtunk. Ennél a sebességnél szépen duruzsolt a motor, nem erőlködött. Ekkor kb. 20-30%-os gázon mentünk. Ha megpróbáltam növelni a motor teljesítményt, rendesen elkezdett erőlködni a motor, de lényeges sebesség növekedést már nem tapasztaltam. Valószínűleg a fogyasztás is jelentősen megnőtt. Ezen a 20-30%-os teljesítményen az 1,2 literes tank másfél órás hajózásra volt elegendő.
Mert végül végig motoroztunk. Kétszer is megpróbáltunk vitorlát bontani, de nem sok sikerrel. Egész hétvégén nem volt annyi szél, hogy rendesen megfuttassuk a hajót.
Gyorsan szembesültem a kis-dunai vitorlázás alapproblémájával, a hatméteres árbocommal egyetlen híd alatt sem férek át. Gyorsan belejöttünk az árbocdöntés műveletébe. Egyenlőre ez két emberes feladat, valahogy meg kell oldanom, hogy egyedül is tudjak árbocot billenteni, vitorlázattal együtt.
Ezért először hajózgattunk a csőhíd és a csepeli híd között, aztán ebéd után lehejóztunk az M0-ás hídig. Na az alatt átfértünk.
Vasárnap korábban vízre szálltunk. Szél megint semmi, ezért motoroztunk Dunaharasztiig, ahol megint a híd állított meg, mert nem volt kedvünk megint árbocot dönteni, így visszafordultunk.
Délután minden gond nélkül kikaptam a vízből a hajót, és visszavontattam a kertbe régi helyére.
Most majd elkezdem a kabin átalakítását, burkolását, polcok, asztal elkészítését, az elektromos rendszer kiépítését. Lesz munka tavaszig, amikor újra vízre szállunk.
Bár lehet, hogy valamilyen nagyon erős késztetés hatására még a télen is vízre engedhetjük a hajót, most már teljesen mobilak vagyunk, csak egy sólyázásra alkalmas partszakasz kell és bárhol vízre tesszük a hajót!
Képek.

Végre elérkezett a várva várt pillanat, vízre tettem a hajót!

Pénteken egész délután még dolgoztunk a fiammal a hajón, hogy minden kész legyen. Itt hiányzott egy kötélfogó, ott meg kellett húzni még egy csavart, volt feladat elég. Berámoltuk a kötelező felszerelést, köteleket, horgonyokat, egészségügyi csomagot, dudát, stb. Tűzoltó készülékem még nincs, de remélem nem lesz rá szükségem. Fiam lelkesen takarította a kabint, mert szilárdan elhatározta, hogy szombat este a hajóban fogunk aludni a vízen. Szombat reggel már 6-tól a hajón piszmogtam, ellenőriztem az utánfutót, állítani kellett a támasztólábakon, megszorítani az árboclekötéseket. Közben jöttem rá, hogy elfelejtettem a lajstrom számot felfesteni a hajóra. Gyorsan kinyomtattam és öntapadófóliával felragasztottam a hajó mindkét oldalára. Gyorsan el kellett még mennem benzinért a motorhoz, megcsinálni a keveréket. A megfelelő olajmennyiség bekeveréséhez ajánlom a cumisüveget, sokáig problémát okozott, hogy hogyan mérjem ki a féldeci olajat az 5 liter üzemanyaghoz, amíg rá nem jöttem a cumisüveges lehetőségre.
Volt vagy 10 óra mire végül elindultam a Duna partra a Kisdunadokkhoz, ahol a vízre bocsájtást terveztem.
A Duna parton a gyerekekkel gyorsan árbocot állítottam, mert könnyem még a futón rögzíteni az árbocot mint vízen, mert ekkor még nem tudtam, hogy nagyon bele fogok jönni a vízen történő árbocdöntögetésbe. Miután minden felszereltünk, meghúztunk, óvatosan leengedtem a sólyán a hajót és pár perc múlva már úszott is. Picit féltem tőle, de sokkal könnyebben ment a sólyázás mint korábban gondoltam.

Igyekszem roham tempóban haladni a hajóval, hogy az őszi vízre bocsátásból valóság legyen. De sok bosszantó apróság mindig hátráltat. Végre beállítottam az árbocot a helyére, de kiderült, hogy mivel átalakítottam az árboctalpat, az árboc feszítő drótkötelek hossza nem megfelelő. Új drótköteleket kellett csináltatnom. Az új drótkötelek kötélszíve viszont nem fér be a régi bekötési pontokba az árbocon, most ezt kell átalakítanom. Valamit megoldok, ami mindig szül valami új problémát

Elvileg megvan a megoldás a gumiprofil rövidülésére. A Tauril kft.-nél BP. Újhegyi út 25-31 lehet kapni különböző vastagságú gumiprofilokat hajókra kilós árban. Mindenkinek ajánlom.

Nagyon közeledik a vízre bocsájtás időpontja. Peti már most is beköltözne a kabinba. Kénytelen voltam egy új utánfutót beszerezni, mert olcsóbb volt mint a régit lepapírozni. Most tehát már nincs akadálya a szállításnak, csak most az új futón kell még a görgőket, támasztékokat a hajóhoz igazítani. Megpróbáltam a gumi dörzslécet a helyére rakni, de továbbra is fenn áll, hogy amióta leszedtem legalább 10 centit összement. Hiába raktam ki a tűző napra, próbáltam forróvízben nyújtani, egy centivel sem lett hosszabb. Így viszont alig éri most végig a hajótestet, és a tatnál nem tudom befordítani, pedig a sarkot mindenképpen védeni kellene valamivel. Az lesz, hogy a meglévő dörzs"léc" addig fog érni az orrtól, amíg ér, és a hajó végére valami új, de esztétikus megoldást kell kitalálnom.

Nem nagyon volt időm mostanában ide írni, pedig sok apróságot csináltam. Készítettem egy bejáró pallót, lecseréltem a cokpitláda zárakat, és sokat lakkoztam... lakkoztam.... lakkoztam.

Kicsit eltűntem mostanában, de a tanév vége nálam csúcs szezon. Év vége, vizsgáztatás, beiratkozás stb. De lassan vége a júniusnak, így ismét van időm a hajóra. Igyekszem az utolsó simításokat elvégezni, hogy minél hamarabb vízre kerülhessen végre-valahára.

Hétvégén őszintén szólva csak piszmogtam a hajón. Meghúztam néhány csavart, felcsavaroztam a kabintetőre a kapaszkodót, a kabinajtóra megcsináltam a zárat, összeszedtem a kormány vereteit, hogy a lakkozás befejezése után újra össze tudjam szerelni. Aztán kibicikliztem a Kis-Duna partjára és alkalmas sólyázó területet próbáltam keresni. Végig mentem a Kis-Duna partján a Gubacsi hídtól a Soroksár-csepeli kompig, de csak kiépített sólya tereket találtam, olyan lankás partszakaszt ahol biztonsággal vízbe lehetne engedni a hajót olyat nem. A kiépített sólyákkal az a gondom, hogy nem tudom kié, kitől kell megkérdeznem, hogy leengedhetem rajta a hajómat vagy nem. Illetve a Kis-Duna éterem előtti sólyáról tudom, hogy a megszűnt éttermet átvevőkhöz tartozik, és ők négyezer forintot kérnek egy egyszeri ki-be sólyázásért. Ezt egy kicsit sokallom, főleg annak a tükrében, hogy egy évvel korábban 500 forintot kért a sólyázásért a régi üzemeltető. Ettől pár lépésre van egy másik sólya, illetve vagy tíz méterre egy harmadik is. Az a parti házhoz tartozik, de az teljesen lakatlannak tűnik mostanában, nem tudom kit kellene megkérdeznem. Csak úgy minden kérdés nélkül pedig nem szeretném leengedni a hajómat, nem akarok senkit megsérteni, nem akarok senkivel vitába keveredni. Van néhány csónakház, még délebre, azok gondnokaival beszéltem, akik minden gond nélkül megengednék a sólyázást, csak az a bökkenő, hogy ezeket a helyeket nem tudom a part mentén autóval megközelíteni.

Szombaton szerelvényeztem a hajót a fiammal. Peti befért minden apró nyílásba, pici kezecskéivel mindenhová be tudta tenni a csavarokat. Felraktunk minden bikát, kötélvezetőt, stb. Egyre közelebb a vízre bocsájtás időpontja, de nem tűzök ki időpontot, mert azt biztosan nem tudnám betartani. Vízre bocsájtjuk, amikor kész lesz.

Igyekeztem kihasználni a hétvégét, de az időjárás nem igazán kedvez nekem. Végeztem minden lakkozási feladattal, minden parafa elemen van 4-5 réteg lakk. Jól sikerült, de ráfér majd a felületekre egy finom csiszolás, főleg az elem összeeresztéseknél, hogy síkba kerüljenek, és utána még néhány réteg lakk. Letisztítottam a gumi dörzslécet is, fel is akartam rakni a hajóra, de valahogy álltában összement :(( , nem éri végig a hajót. Pedig amikor levettem még végigért :)). Valahogy meg kell nyújtanom, és úgy visszacsavarozni.

Április 23-án szombaton lementünk a gyerekekkel az EastCraft húsvéti bulijára. Ők remekül játszottak, tojásokat díszítettek, mindenféle apróságot csináltak. Vitorláztunk is egy 38-sal, csak mi voltunk a hajón, így aztán azt csináltunk amit akartunk. A kapitány átadta nekem a hajót, én próbáltam menni vele a szinte semmi szélben. De ez remek alkalom volt, hogy a kicsik is megpróbálják vezetni a hajót. Peti nem igazán érezte, hogyan kell a körkormányt forgatni, és akkor merre megy a hajó, de Emese remekül ráérzett. Pár perc után önállóan is remekül tudta irányítani a hajót.
Vitorlázás után leugrottunk még Lellére is, hogy ott is körbenézzünk. Kihalt még az üdülő, szinte semmi nem volt nyitva, egy fagyit is csak a Sparban tudtunk venni :(((. A lellei kikötőben azonban már élénk az élet, a hajók többsége már vízen, mindenki készül a szezonra.

Végeztem a cokpit burkolásával is, de csak most, így a lakkozás csúszni fog egy-két napot, mert ma már nem akarok nekikezdeni. Speciális kétkomponensű parafalakkot használok, 1 literes kiszerelésben, és az egyszer bekevert mennyiséget nem lehet elrakni, fel kell használni. Tehát olyankor akarok nekiállni amikor addig lakkozgathatok amíg az 1 liter el nem fogy. Gyorsan szárad, így egyik réteget lehet a másik után felvinni, elég kb. 30 perc száradás.

Kész vagyok a csúszásmente felületek ragasztásával! Kész a hajó orr és a kabin oldal fala melletti felület. Vasárnap tényleg a lakkozás jöhet végre.

Kihasználom a remek időt, meg persze a szünetet és haladok a burkolásokkal. A gyors munkához hozzájárul, hogy kisebbik lányom is intenzíven segít! Szombaton az EastCraft húsvéti bulijára megyünk Kenesére, de vasárnap már lakkozni akarom a burkolatokat.

Remek hétvége volt, sokat játszottam a gyerekekkel. Pénteken elmentem a motorért a csepregihez, szépen megcsinálták, helyesebben alig kellett valamit csinálni vele. Kicserélték a hajtóműolajat, és kitisztították a karburátor. Azt mondták remek állapotban van a motor, keveset használták. Szombaton Peti "felvételizett" az általános iskolába, mert most már oda is kell. Aztán sütöttünk, főztünk, és közben volt időm arra, hogy mindig bevágjak egy-egy padlólapot a cokpitba. Vasárnap kirándultunk egy jót, Dömös-Vadállókövek. Mire hazaértünk kitikkadt mindenki. Ezt kihasználva néhány lapot be is ragasztottam.Haladok, haladok....

Veszettül fújt a szél egész hétvégén, hordta a port állandóan, ami nem kedvezett igazán a ragasztásnak. Időm se nagyon maradt rá, mert a gyerekekkel foglalkoztam egész hétvégén. Azért egy próba panelt lefektette a cokpit aljára.Jó volt, hogy próbálkoztam, mert több tapasztalatot szereztem. Először is a padló panel sokkal keményebb és merevebb, mint az ülőfelületet burkoló, ezért sokkal nagyobb kezdeti nyomóerőre van szükség a ragasztáshoz, mint az ülőfelületnél. Nem elég lehengerelni a padlólapokat, le is kell őket terhelni, hogy fixen megragadjanak. Megfelelő homokzsákokat kell töltenem, amelyek elég nehezek, és formázhatóak is, hogy ott terheljék a felületet, ahol éppen kell.

A héten sikerült zöld-ágra vergődnöm a Yamaha Csepregivel. Végül megkapták az e-mailemet, nagyon kedvesek voltak, minden meg van bocsájtva nekik. Péntek délután elvittem hozzájuk a motort, átvizsgálják és telefonálnak, hogy mi van vele. Jó esetben következő pénteken már el is hozhatom. Ma megpróbálom a cokpit járófelületét lerakni, vagy legalább is elkezdeni a lerakást, mert a kertben is sok dolog van. A gyerekekkel kertrendezésbe kezdünk, új csobogót csinálunk, virágokat ültetünk, meg stb. Közben iszonyúan fúj a szél, majd lefagy a fülem.

Kész a cokpit üllő felületeinek parafa burkolata! Miután hazaértem, gyerek volt még az idő ezért nekiugrottam a cokpit ülőfelületeinek burkolásának. Kihúztam a hajót a beállóból, gyorsan portalanítottam, majd folttisztítóbenzinnel zsírtalanítottam. Elővettem a már régen kiszabott parafa elemeket, azokat is letisztítottam, és kezdődhetett a ragasztás. Először a parafa elemeket kentem be a ragasztóval, majd a felületre illesztettem, és egy tapétahengerrel jó erősen lenyomtam. Gyorsan haladtam, egy óra alatt kész lettem az összes ülőfelülettel. Most még kicsit matt a felület, de hiányzik róla a lakkozás. Ha minden parafa felületet felragasztottam utána kezdek lakkozni.


Most a cokpit járófelülete következik majd.

aaa

Újra kipróbáltam a motort. Most már második rántásra indul, szépen jár, alacsony fordulatszámú az alapjárat, de továbbra is nagyon füstöl. Illetve a vödörben a víz, amiben áll olajos lesz. Lehet, hogy ereszt valamelyik tömítés, folyik a hajtómű olaj? Mivel nem vagyok szakember, és nem akarom esetleg tönkretenni a motoromat, úgy gondoltam szakemberhez fordulok, ezért írtam egy e-mailt a Csepregi-vizisportnak (ők vannak hozzám legközelebb, hogy elvigyem hozzájuk a motort egy átvizsgálásra, szezon előtti felkészítésre), de semmi választ nem kaptam tőlük. Ezek a dolgok tudnak bosszantani. Ha valaki fenntart egy honlapot, információs e-mail címet, kutya kötelessége, hogy válaszoljon az érdeklődőknek!!!

A hétvége legfontosabb eseménye, hogy meg van a motor! Végül is hossza keresgélés után sikerült találnom egy Yamaha Malta ,5 LE-s motort, ami remek állapotban van CE minősítéses, és még az ára is azon a határon belül volt amit ki tudtam fizetni.

Fel is próbáltam a hajóra, jól mutat rajta. A vásárláskor is kipróbáltuk, de otthon gyorsan csináltam neki egy bakot, és újra működésbe hoztam. Szép hangja van, egyenletesen jár, talán egy kicsit jobban füstöl a kelleténél. Lehet, hogy a keverék arány nem jó benne, vagy álltában nagyon leülepedett benne az olaj. Majd kiderül.

Lassan javul az idő, ezért vasárnap döntő elhatározásra jutottam. Átmozgattam a hajót a téli pihenőhelyéről az autóbeállómba, hogy ne zavarjon az esetleges eső, és tudjam a fedélzeti burkolat ragasztásokat csinálni. Továbbra is intenzíven keresem a segédmotort, de egyenlőre nem sok sikerrel, vagy van CE minősítés, de akkor az ár nem megfelelő, vagy jó az ár, de akkor nincs CE minősítés.

Most hét közben is volt egy kis időm, beillesztettem a kapcsolótáblába a szivargyújtó aljazatot. Kész a panel, jön egy kis lakkozás, és építem be a helyére a hajóban.

Ki használom a remek időt, hajó kicsomagolva, és nekiálltam az elektromos kapcsolótábla beszerelésének. Vízálló rétegelt lemezből kivágtam a beillesztendő panelt, abba pedig beleillesztettem a kapcsolótáblát. Beeresztettem lenolajjal, és kezdem a lakkozását, de még nem rakom be a helyére, mert ugyanebbe a panelbe akarok még beilleszteni egy szivargyújtó aljazatot is, annak a helyét is ki akarom még vágni, a lap helyére ragasztása, laminálása előtt.

A munkafázisok:

Hétvégén már javult az idő, különösen szombaton szépen sütött a nap, bár még hideg volt. Ennek ellenére nem foglalkoztam a hajóval, mert a kisebbik lányommal elugrottam Velencébe a karneváli forgatagban mászkálni egy kicsit. Meg egyébként is imádom Velencét, végre érezhettem a tenger illatát, és hajózhattam a tengeren egy kicsit még ha csak utasként is. Beszereztem magamnak egy velencei zászlót is a hajóra.

Az idő nem nagyon kedvez, hogy nekiessek a még hátralévő munkáknak. Ezért inkább nettezek, és intenzíven keresek egy új külmotort. Szeretnék találni megfizethető áron egy 2-4 LE fejtankos motort. Amit még találnék is, de, hogy hajólevélről legyen, vagy netalántán CE minősítése legyen, az már szinte lehetetlen. Pedig nekem ez kell, hogy hajólevélre írathassam.
Kikapcsolódásként kimostam a köteleimet. Teljesen megújultak.

Vasárnap is kitartott a jó idő, így a szombati kirándulás után ismét a hajóé volt a főszerep. Kivágtam a cokpit üllőfelületeinek parafa burkoló elemeit. Először megcsináltam papírból a sablont, azt felterítettem a parafatekercsre, és körbe vágtam. Így sikerült méretpontos elemeket kivágnom. Ha tovább kitart a jó idő, lassan jöhet a ragasztás. Evvel kapcsolatban még agyalok, hogy mivel ragasszak, de valószínűleg a sika lesz a befutó, vagy a 292, vagy a 295.

Szombaton végre lejutottam a Balatonra. Régen voltam már lent télen, de megint nagy élmény volt. Csodálatos a Balaton télen is, csak olyan elhagyatott, kihalt. Boglártól Aligáig végigmentem a déli parton, megálltam minden kikötőben, és Siófok kivételével alig találkoztam emberrel. A hattyúk azért jól érzik magukat :))). Persze minden zárva volt, lelakatolva,bedeszkázva. Szomorú látvány volt a lellei BL Yachtclub, ahol tavaly még télen is vízen volt minden hajó, most csak az üres kikötő fogadott. Szerencsére a marcona biztonsági őröket a jégen meg lehetett kerülni, így be lehetett jutni a kikötőbe. Kíváncsi vagyok, mi lesz nyárra a kikötővel, illetve a parti létesítményekkel.

Készülök a beígért hétvégi jó időre. Szombaton megnézem magamnak a Balatont, október óta nem láttam a tavat és már elvonási tüneteim vannak :)). Vasárnapra pedig azt tervezem, hogy egy kicsit kicsomagolom a hajó és átrajzolom a fedélzeti parafaburkolat elemeket, hogy kivághassam az összeset, és ha tovább melegszik az idő neki állhassak a ragasztásnak. Megvettem az elektromos kapcsolótáblát is a hajóba, annak a beépítését is ki kell még fundálnom.

Lassan visszatér a régi munkakedvem :)), újra dolgozom a hajón. Elkészült a cokpit parafa burkolatának lakkozása. A parafa panelek kaptak először 4 réteg lakkot. Majd amikor tavasszal felragasztom őket, és akkor az egész felület egységesen kap még néhány réteg lakkot.A cokpit parafa burkolatának lakkozása után elkezdtem a fedélzeti parafa elemek kivágását is.

Először csomagolópapírra kisatirozom a formát, azt kivágom, a sablont körberajzolom a parafán , és azt körbevágom.

Elkezdem végig gondolni az idei munkákat. Először a parafa burkolatokat ragasztom le, amint kicsomagolható a hajó. A cokpit parafaburkolatát már lelakkoztam, és elkezdtem a fedélzeti burkolóelemek kivágását is. Rendezni fogom a köteleket is, kimosom a régi kötélzetet, és felmérem, hogy milyen és mennyi új kötelet kell vennem. Közben azt is eldöntöttem, hogy az elektromos motor mellé veszek egy 2,5-4 Le körüli benzineset is, főleg a soroksári-dunai hajózáshoz.

Addig is csak a "becsomagolt" hajót nézhetem, de most legalább már nincs hó rajta :)))