Lehet, hogy megdöntik a 2005-ös csúcs időt?

Karácsony másnapja - Sydney-Hobart.

Elég hosszú időre eltűntem, de valahogy így alakult. A hajón nagy munkák már nincsenek. Az elektromos rendszert kell még megcsinálnom. Ez lesz a tavasz feladata.

Teljesen rászoktam a Kis-dunai vitorlázásra, csodálatos vízterület, nádasokkal, teljesen elhagyatott és zsibongó partszakaszokkal. Feltérképeztem a jó sólyázó helyeket, a célnak megfelelő ponton tudom vízre tenni a hajót. Kedvencem a taksonyi hídnál lévő sólya.

A Balatonon idén nem is volt vízen a hajó. Az alacsony vízállás miatt egyszerűen nem lehetett lesólyázni, daruzni meg nem volt kedvem.

Biciklivel jártam a tó környékét, és így a Balatonszemesi kikötőben megláttam egy Menhirt. Úgy látszik az enyémen kívül van még Magyarországon ilyen hajó.

Elkészült a kabinba a csukható első tároló rekesz. Sokat agyaltam rajta, sokat dolgoztam, de végül remekül sikerült. Most még egy kis fedő festés kell neki, de azt majd a kabin teljes felújítása során fogja megkapni.

Egyre szomorúbb a vízhelyzet a Balatonon. A déli parton már szinte lehetetlen lesólyázni a hajómat. A parti sólyák végétől még 50-100 métert kellene befelé menni, hogy elérjem a vízszegélyt, és onnan még tovább, hogy elérjem a kb. 50 cm-es vízmélységet, hogy a hajóm leússzon a trélerről. A kikötőkben sem jobb a helyzet, beszéltem a boglári kikötőmesterrel, aki azt ajánlotta, hogy daruzzam a hajót, mert náluk sem biztos, hogy a sólyán letudom tenni a hajót. Azt hiszem marad a kis-dunai vitorlázás. Ott is egyre kevesebb a víz, de gyorsabban mélyül, és le tudom tenni a hajót.

Múlt héten a Balatonon voltam, és nagyon fogy a víz! Lassan már nem tudom vízre tenni a hajót, mert a szokásos sólyázó helyeimen már nincs annyi víz, hogy a hajó feneke beleérjen addig, amíg az autó eléri a víz szélét. Pár száz métert kellene betolatni a vízbe, hogy lebegjen a hajó. Azt azért meg mégse!

A hétvége megint biciklizéssel telt. Most a Soroksári Duna parton mentem végig az M0-as hídig. Ezen a szakaszon remek sólyákat találtam. Mindegyik kapcsolódik egy házhoz, de ahol megkérdeztem, mindenhol azt mondták, hogy szabadon használhatók, nincsenek is leláncolva, mint az erzsébeti Duna szakaszon lévők.

47°23'36"É 19°06'35K

47°23'26"É 19°06'32"

47°23'07"É 19°06'17"

É47°20'01" K19°02'47"

Hétvégén megint bicikli túra volt. Bizonytalan volt az idő, nem akartam feltétlenül vízre szállni. Kerestem megint a sólya helyeket. Találtam néhány megfelelőt: Szigetszentmiklós Rév utca, eddig ez tűnik a legjobbnak. Remek a ráckevei sólya is a Viza orra előtt, csak az a probléma, hogy autóval nem igazán lehet megközelíteni, illetve csak egy sorompón keresztül, ami akkor már megint nem játszik. El kell gondolkodnom a lankás partszakaszokon is, ilyet találtam egy párat, de akkor kell csinálnom egy rámpát, amin biztonságosan begurulhat a futó a vízbe, az iszapban való elsüllyedés veszélye nélkül.

É47°10'19" K18°56'43"

É47°08'55" K18°56'43"

A hajón csavarokat cseréltem, mert rájöttem, hogy a motor rázkódása lecsavarja az anyákat, ezért minden anyát önzárósra cseréltem.

Tevékeny hétvégét zártam. Szombaton egy sólyatúrát csináltunk biciklivel Szigetszentmiklóstól Tökölig, végig a Duna parton, hogy megfelelő sólya tereket keressek. Két biztató helyet találtam, egyet Szigetcsépnél, (É47°16'20'' K18°58'31'') egyet pedig Tököl üdülőövezetében (É47°17'47'' K19°01'09'').

É47°17'47'' K19°01'09''

É47°16'20'' K18°58'31''

Vasárnap pedig tevékenyen dolgoztam a hajón, mert terveink szerint jövőhétvégén ismét vízre szállunk. Az utánfutón kicseréltem a hajó támasztékokat, és megcsináltam a zörgő és állandóan begyűrődő sárhányót. Rákerült a hajó aljára még egy réteg algagátló. És csináltam magamnak egy fekete gömböt is nehogy szó érje a "ház elejét". Rétegelt lemezből vágtam ki, csiszoltam, festettem, de végül fél centivel kisebb lett az átmérője a kelleténél :)). Reméljük ebből nem lesz baj, tapasztalataim szerint a vízi rend őreinél nem szokott hitelesített mérőeszköz lenni, amivel egy feljelentést megalapozó hiteles mérést le lehetne folytatni. Kap néhány réteg fekete festéket, meg lakkot és kész.

Szombaton kihasználtam még a jó időt. Múlt hétvégén még sikerült az algagátló alapozót felvinni a hajóra, így most megkaphatott egy réteg algagátlót a hajó aljára. Ahogy most reggel kinézek az ablakon, nem hiszem, hogy a második réteget ma feltudom vinni, de reménykedek.

Szombaton végre vízre tettem Obelixet! Ebben az évben ez volt az első vízre tétel. Nem vagyok még mindennel kész (bár szerintem kész sohasem lesz egy hajó, mindig kell/lehet valamit csinálni rajta) de az algagátlózáshoz pontosan be akartam mérni a vízvonalat. Azt meg ugye a vízen célszerű kijelölni. Most nem az erzsébeti kis-Duna szakaszon tettem vízre, hanem Szigetszentmártonban, és onnan vitorláztunk el a ráckevei hídig, ahol megint szembesülnöm kellett azzal, hogy nem férek át a híd alatt. Úgy tűnik a kis-Dunán hídtól hídig tudok vitorlázni, így kell megtalálni a jó sólyázó helyeket. Mártonban a Mártoni Csárdánál (47°13'36 É 18° 57'51 K)  jól oda lehetett állni a vízhez, nem volt meredek a part, persze ezért tovább kellett bemenni a vízben, és még így sem nagyon akart elemelkedni a hajó a futóról. Hintáztatni, mozgatni kellett, mire úszni kezdett. Erős déli szél fújt ezért esélytelen volt, hogy Ráckeve irányában vitorlázni tudjak így a vasvitorlát "húztam fel" és avval mentünk a ráckevei hídig. Menet közben egy vízből mentési gyakorlatot is tartottam, egy szép fordulóval ki kellett mentenem egy elrepült kalapot.

  A híd alatt mint már írtam nem fértem át, többször is ráfordultam, de végül nem kockáztattam meg a bebújást, nem akarom kitörni az árbocomat. Bosszantó, hogy sehol nem lehet adatokat találni (vagy legalább is én nem találtam) a kis-Dunai hidak nyílásmagasságáról. A Dunai hidak adatbázisát megtaláltam a neten, részletes, nagy felbontású, digitális Duna térkép is szabadon letölthető, ami persze csak a főágat tartalmazza a kis-Dunát nem. Szóval visszafordultam és most már vitorlával repesztettem vissza, mert a remek déli szél kitartott. Lehetett élvezni a csendet, a remek napsütést (kissé le is égtem) és a gyönyörű tájat. Majd ugyanannyi idő alatt értem vissza Mártonba vitorlával, mint előtte motorral Ráckevére. Az útvonalamat rögzítettem a Sport Tracker programmal. A hajó kivétele izgalmasra sikeredett, mert továbbra is fújt a szél, és nehezen tudtam a futóra húzni a hajót, a szél folyamatosan oldalra vitte. Miután végre a futón volt a hajó a kihúzás nem ment könnyen, mert elég iszapos volt a meder széle, megragadtak a futó kerekei. Végül azért hosszabb erőlködés árán csak kijött, de erre figyelnem kell, hogy a kis-Dunán nagyon iszapos a meder, lehetőleg lebetonozott sólyát kell keresnem.

Ma neki álok az algagátlózásnak, meg még arra amire marad időm.

"Tájkép csata közben"

Néhány tyúklépéssel megint előrébb jutottam. Állandóan a fejemre esett a kabintető, mert mindig elfelejtettem rögzíteni. Most ennek vége, felszereltem egy légrugós fedél kitámasztót.

A hétvégét lekötötte a nagy vulkán projekt. Emesének az iskolába működőképes vulkánt építettünk. Azért egy kis idő jutott a hajóra is, rozsdamentes acél lemezekkel dolgoztam, elkészült az új orveret és a védőlemez a motor rögzítés alá.

Ma felhúztam a spinakkert, hogy megnézzem hová kell a szerelvényeket tennem. Topra húzom, ott jól el tudtam helyezni egy csigát. Kimértem, hogy hová tegyem a spi-bum veretet. Szegecselni kellene, de nincs megfelelő szerszámom, most vagy veszek egyet vagy kölcsönkérek. Addig áll a projekt. Viszont Pepe hathatós segítségével behelyeztük a kompaszt a kabin oldalfalába. mellé jön még a dőlés merő is.

A hétvégén hosszabb munkafolyamat végére került pont. Sikerült végeznem a fockroller beszerelésével. Két hete folyamatosan agyaltam, és szereltem, és újabb és újabb módozatokat találtam ki, hogy hogyan működjön a szerkezet, mert mindig volt valami hiba. Hol itt akadt, hol ott akadt, nem fért el a felhúzókötél, rövid lett a drótkötél stb. Ki is próbáltam az egyik orrvitorlával, most már "csak" a betekerő kötél elvezetését kell megoldanom. A kötelek hátravezetése is jól halad, megvannak a csigák az árboctalp verethez, befűztem a köteleket, és új problémával találtam szembe magamat: a kötelekkel meg kell kerülnöm a kabintetőt, már mint ha menet közben is fel akarom nyitni :)).  Kell még néhány fordító csiga.
A következő nagy projekt a spinakker előkészítése lesz, árbocveret, csigák stb.

Kis lépésekkel haladok, mert a kertben is vannak tavaszi munkák. Véglegesítettem a kötélfogókat, felállítottam az árbocot, beszereltem a fokrollert. Itt kiderült, hogy a bekötési pontokat át kell egy kicsit szerelnem, hogy jól forogjon, és még az orrvitorla is felhúzható legyen. Még egy kirándulás is belefért a hétvégébe, amikor is a Duna parton még egy tűzoltóhajóval is találkoztam.

A hosszú hétvégéből egy napot tudtam a hajóra szánni. Megvettem az algagátló alapozót és előkészítettem a hajó fenekét. Elég macerás volt a vízvonalat kimérni, de remélem sikerült jó helyre ragasztani a maszkoló szalagot. Letisztítottam az árbocot, mindenféle ragacs és kosz volt rajta, illetve felraktam a kötélfogókat. Megpróbálom a kötelek hátravezetését megoldani, de a rövid kabintető miatt alig van hely, így sok terelő, fordító csigát kell beraknom, hogy a kötelek valamelyest is normálisan fussanak, és még használni is lehessen őket :)).

A tavaszi felkészülés jegyében ma átvontattam téli pihenőjéről a hajót a kertembe, hogy minden nap hozzátudjak nyúlni, ha éppen van időm és kedvem. A kabin asztal már majdnem kész van, beillesztettem a helyére. Remekül sikerült, már csak a rögzítését kell megoldanom, hogy a kívánt magasságra lehessen állítani. Elővettem a köteleket, kicseréltem a felhúzó köteleket, elkezdetem a fokroller felszerelését. Aztán egész délután a hajó orrába készítendő tároló rekesz homlokfalát készítettem. Mivel nem akartam elszabni, többször mértem, vágtam, mértem, vágtam. Végül evvel a babra munkával sikerült a lehető legpontosabban bevágnom a homlokpanelt.

Amilyen hirtelen kitavaszodott, azt hiszem erre az évre fújtak a jégvitorlás versenyeknek. A hétvégén ezért nekiálltam a kabin bútorzatát elkészíteni. Kész a kabinba tervezett asztallap, már csak a lakkozás van hátra, meg a rögzítés megszerkesztése.

Amikor ezeket a képeket először láttam meg voltam róla győződve, hogy Photoshoppal csinálták:Hát nem!! Itt a videó a képek készítéséről:

A hideg időben inkább nézzük, hogy szerencsésebb sorstársaink mit csinálnak kicsit melegebb éghajlaton: RC44 Cup Puerto Calero

Végül elmaradt a jégvitorlás magyar OB, de nem is annyira sajnálom. baromi hideg van odakint. tegnap lementünk a Duna partra egy kis jégzajlást nézni, hát majd oda fagytam a partra. Egy- két hét múlva a jég még tökéletes lesz, és reményeim szerint már nem lesz annyira hideg. majd akkor megyünk jégvitorlázást nézni.

Az idő kitűnő, a jégvitorlázáshoz :)). Ha minden igaz, hétvégén Magyar Bajnokságot akarnak tartani. Hát a jégen nem múlik. Megint mehetek fagyoskodni :)).

A hajó téli pihenőn várja a nyarat. Vagy már a tavaszt, mert elhatároztuk, hogyha picit is melegedik az idő, ami azt jelenti, hogy van úgy kb. 15 fok (pluszban), akkor vízre szállunk, vagy a soroksári Duna ágban Szigetszentmiklós, Ráckeve magasságában, vagy a Velencei tavon. Mindkét helyen találtam már megfelelő sólyát ahol vízbe engedhető Obelix. Addig is elkezdődtek a belső kabin munkálatok, most éppen a kabinba tervezett asztalt csinálom. Illetve hol ezt hol azt veszek a hajó felszerelését javítandó. Most éppen egy Barton fokrollert szereztem be.