Végre elérkezett a várva várt pillanat, vízre tettem a hajót!

Pénteken egész délután még dolgoztunk a fiammal a hajón, hogy minden kész legyen. Itt hiányzott egy kötélfogó, ott meg kellett húzni még egy csavart, volt feladat elég. Berámoltuk a kötelező felszerelést, köteleket, horgonyokat, egészségügyi csomagot, dudát, stb. Tűzoltó készülékem még nincs, de remélem nem lesz rá szükségem. Fiam lelkesen takarította a kabint, mert szilárdan elhatározta, hogy szombat este a hajóban fogunk aludni a vízen. Szombat reggel már 6-tól a hajón piszmogtam, ellenőriztem az utánfutót, állítani kellett a támasztólábakon, megszorítani az árboclekötéseket. Közben jöttem rá, hogy elfelejtettem a lajstrom számot felfesteni a hajóra. Gyorsan kinyomtattam és öntapadófóliával felragasztottam a hajó mindkét oldalára. Gyorsan el kellett még mennem benzinért a motorhoz, megcsinálni a keveréket. A megfelelő olajmennyiség bekeveréséhez ajánlom a cumisüveget, sokáig problémát okozott, hogy hogyan mérjem ki a féldeci olajat az 5 liter üzemanyaghoz, amíg rá nem jöttem a cumisüveges lehetőségre.
Volt vagy 10 óra mire végül elindultam a Duna partra a Kisdunadokkhoz, ahol a vízre bocsájtást terveztem.
A Duna parton a gyerekekkel gyorsan árbocot állítottam, mert könnyem még a futón rögzíteni az árbocot mint vízen, mert ekkor még nem tudtam, hogy nagyon bele fogok jönni a vízen történő árbocdöntögetésbe. Miután minden felszereltünk, meghúztunk, óvatosan leengedtem a sólyán a hajót és pár perc múlva már úszott is. Picit féltem tőle, de sokkal könnyebben ment a sólyázás mint korábban gondoltam.